Karácsony van: sötét...hideg,

Idáig hallom dobban a szíved

Eszem tudja nem vagy már..

Szívem veri: itt hagytál Édesapám

Vágyom féltő, édes ölelésed

Mi volt...de el nem múlt, csak csendes álomba borult.

S én tűröm fájdalmamat csendben ülve a fenyőfa alatt.

Meghaltál...vagy csak álom...

Azóta keserű éjjelem s nappalom

S az égbe száll fel keserű sóhajom.

Oly mélyen hiányzol nekem

Tán párbajra hívom életem...

Megnyithatnád a Mennyeknek kapuját

Hogy ne kelljen szenvednem a mindennapok poklát.

S én szárnyalva rohannék az égen át:

Hogy ölelhessél-ölelhesselek Édesapám.

De egy vigaszom azért maradt

Itt ül Panna a fa alatt.

Kicsiny szeme csillog nagyon

Csak a baj az, hogy sír nagyon

Siratja az emlékeket...

Amit veled élhettünk meg

Még elmondani érzéseit nem tudja...

De én látom: FÁJ a szíve nagyon..

2003. szenteste