Reménytelen szerelem

Nem akarsz, ne hidd el nekem

Nehéz volt nélküled az életem.

Erőt nékem csak az adott,

Hogy láttam már a holnapot

Rád vártam hosszú éveken át,

Te eljöttél és elillantál...

Azóta keserű éjjelem s nappalom

S az égbe száll fel bús sóhajom.

Most már félholt vagyok, oly nagy a bánatom.

Hiába bujdosol, úgyis rád találok valahol.

Emlékszem a napra, s órára s percre

Mikor megláttalak, s megszerettelek...

Földön túl éreztem magam aznap,

S képzeltem magam angyalnak.

Ha az élet egymásnak teremtett

Úgy én többé el nem engedlek.

2004.09.02.